Depresszió

A depresszió a fejlett országokban egyre gyakoribb megbetegedés. Hazánkban a felnőtt lakosság kb. 15 százaléka legalább életében egyszer átesik egy súlyos depressziós időszakon. A legnagyobb probléma, hogy nagyon sok esetben nem ismerik fel időben a depressziót. A kezeletlen betegség egy lefelé menő spirált képez, aminek a végén rokkantság, önellátási képtelenség és akár öngyilkosság is állhat. Emellett igazolt tény, hogy a depresszióval élő betegek sokkal fogékonyabbak más betegségekre is (például: cukorbetegség, magas vérnyomás, rák). Ezért a depressziót mindig nagyon komolyan kell venni.

A depresszió bármelyik életkorban kialakulhat. A betegek több, mint felénél 20-50 éves kor között jelentkeznek az első tünetek. Gyerekeknél apátia formájában, fiatal felnőtteknél viselkedési zavarok formájában, idős korban pszichoszomatikus tünetekkel jelentkezik.

A kialakult depresszió kezelése nagyon fontos. A megfelelő kezeléssel a legsúlyosabb depresszió is kézben tartható, néhány héten (komplikáltabb esetben néhány hónapon) belül a beteg visszatérhet megszokott életviteléhez.

Mi a depresszió?

A depresszió pszichiátriai, mentális megbetegedés, a kedélybetegségek egyik formája. Multifaktoriális betegség, ami azt jelenti, hogy több tényező egyidejű megjelenése vezet a megbetegedés kialakulásához. Ezek a kiváltóokok egymásra épülnek és nem választhatók szét. Jellemzően az érzelmi és hangulati élet zavara, mely testi tüneteket is kiválthat, csökken az aktivitás és lassul a gondolkodás. A tünetek bárkinél jelentkezhetnek átmenetileg. Betegségről akkor beszélünk, ha ezek több, mint 2 hétig tartósan fennállnak.

Mi okozza a depressziót?

A depresszió kialakulásának oka egyértelműen nem tisztázott, sok esetben nem is megállapítható. Ennek ellenére egy jól kezelhető, kontrolálható betegség. Valószínű, hogy környezeti, biológiai hatások, genetikai hajlam és pszichológiai ok is lehet a hátterében. Egyéni érzékenyégtől függően, illetve a kisérő egyéb tényezőktől függően ugyanarra a hatásra mindenki másként reagál, más-más tüneteket produkálhat.

Depresszió kialakulását leggyakrabban elősegítő tényezők a teljesség igénye nélkül:

  • A modern tudomány az agy biokémiai egyensúlyzavarát, a neurotranszmitterek egyensúlyának felborulását tartja a leginkább felelősnek. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől – neurontól – a másikig.
  • Öröklés/genetika: Bizonyos családokban gyakoribb a depresszió előfordulása, míg máshol kevésbé jellemző. Kimutatták, hogy a depressziósok rokonainál 20 százalékban fordul elő a megbetegedés, egypetéjű ikrek esetében ez az arány 43 százalék. Kutatóknak sikerült néhány olyan gént azonosítaniuk, melyek a bipoláris betegség hátterében állhatnak. Keresnek további olyan géneket, melyek összefüggésbe hozhatók a depresszió valamely megjelenési formájával. Viszont a gén jelenléte csak a hajlamot jelenti.
  • Hormonok: Kortizonnak, a mellékvesekéreg egyik hormonjának (amit stresszhormonnak is hívnak), kiemelkedő szerepe van a depresszió kialakulásában. A depressziós embereknek általában igen magas a kortizonszintjük.
    Ezen kívül tény, hogy a nők körében kétszer gyakoribb ez a megbetegedés, ez alapján feltételezhető, hogy az egyéb hormonális tényezőknek szintén nagy a szerepe (pl. menstruációs ciklus, szülés, menopauza).
  • Élettani napi ritmus felborulása, eltolódása, nagy változások.
  • Stressz: Hosszan tartó (megoldatlan konfliktusok, lelki megterhelés), vagy hirtelen jött stresszhelyzet (munkahely elvesztése, haláleset, válás, de pozitív “megrázkódtatás” is: pl. gyermekszületés) szintén okozhat depressziót.
  • Betegségek: Bizonyos krónikus betegségek fokozzák a kialakulását. Például: Alzheimer-kór, rák, cukorbetegség, szívbetegség, stroke, pajzsmirigy alul működés.
  • Gyógyszerek: Egyes gyógyszerek hosszútávú alkalmazása is kiválthatja a kialakulását. Például: egyes vérnyomáscsökkentők, fogamzásgátló szerek, altatók.
  • Személyiség: A negatív gondolkodás is nagy szereppel bír. A betegek jellemzően negatívan gondolkodnak önmagukról, az életeseményeikről és a jövőjükről, miközben a pozitív eseményeket alábecsülik a negatívakét pedig felnagyítják. Gyakori az úgynevezett tanult tehetetlenség, amikor úgy érzi a beteg, hogy nincs hatása az élete alakítására, amit stabil belső tényezőknek tulajdonít, ezért alkalmatlannak érzi magát a negatív események elhárítására.
  • Alkohol, nikotin, kábítószer használata: Korábban azt feltételezték, hogy a depressziós betegek azért isznak, dohányoznak, vagy használnak tudatmódosító szereket, hogy enyhítsék a depresszió tüneteit, de valószínűsíthető, hogy ez fordítva is igaz: akik ezekkel a szerekkel élnek, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak és szorongók.

Milyen megjelenési formái lehetnek a depressziónak?

A depresszió egy tünettani fogalom, mely több, egymástól jelentősen eltérő betegséget foglal magába. A különböző altípusba tartozó betegségformák különböző ellátást igényelnek, ezért fontos a kezelőorvos által meghatározott pontos diagnózis. A depresszió megjelenését számtalan egyéni különbség színezheti a nemtől, az életkortól és a kultúrától függően.

A depressziót megkülönböztetjük:

  • Diagnosztikus kategóriák szerint a depresszió lehet unipoláris vagy bipoláris jellegű: A kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy a depresszió olyan hangulati zavar, mely időszakosan jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a normál hangulat váltakozik a depresszív epizódokkal. Bizonyos esetekben a depresszív fázisok helyett, vagy azokat felváltva eufóriás hangulat (átlag feletti hangulat), irritáltság, agitáltság fordulhat elő, mely kórképeket mániának vagy hypomániának nevezünk. Unipoláris depressziónak nevezzük a depresszió azon formáját, amikor a betegség lefolyása során nem fordult elő mániás vagy hypomániás fázis, és bipoláris depressziónak nevezzük, ha visszatérően depressziós és mániás (kórosan feldobott) időszakok váltogatják egymást. A depressziós epizód minimum 2 hétig, de akár évekig is eltarthat, melynek ideje alatt a beteg többé-kevésbé képtelené válik ellátni a feladatait.
  • Súlyosság szerintenyhe, közepes vagy súlyos (major – legalább két héten keresztül cselekvőképtelen a páciens) mértékű lehet.
  • Kórok alapján:
    • endogén depresszió: a test rendellenes működésére vezethető vissza, látszólag indokolatlanul lép fel, fiatal korban gyakoribb, akár évtizedekig is eltart, jellemzően örökletes.
    • exogén depresszió: jól beazonosítható külső okok idézik elő.
  • Megjelenés vagy lefolyás alapján nagyon eltérő lehet a betegség. Tipikus tünetekkel kísért, vagy azokkal teljesen ellentétes tünetekkel megjelenő is lehet. Például:
    • Rekurrens (ismétlődő) depressziós zavar – “klasszikus” vagy “klinikai” depresszió: A depressziós epizód visszatér (egy éven belül legalább háromszor), általában serdülőkorban, vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. A depressziós fázisok között hónapokig vagy évekig tartó normál hangulatú, tünetmentes időszakot vannak. A depresszív zavarok ezen formája nagyon gyakran vezet keresőképtelenséghez, rokkantsághoz és mindig unipoláris jellegű.
    • Dysthymia – “krónikus depressziónak”: enyhébb, de kevésbé elkülöníthető tünetek, unipoláris szerkezetű. Tartós lefolyású betegség, legalább 2 évig, néha évtizedekig is eltart.
    • Kevert szorongásos depresszió: Hasonló arányban kombinálódnak a depresszív és a szorongásos eredetű tünetek.
    • Pszichotikus depressziós epizód (téveszmés): A pszichózis azt jelenti, hogy elveszik a realitással való kapcsolat: ez lehet érzékcsalódás, tehát a beteg lát vagy hall olyan nem valóságos dolgokat, amelyeket a környezetében lévők nem (hallucinációk) és/vagy különböző téves elképzelésekhez vagy rögeszmékhez ragaszkodik (téveszmék). Lehet unipoláris vagy bipoláris természetű.
    • Atipikus depresszió: Túlérzékenység, illetve hangulati változékonyság jellemző. Fokozott étvágy, túlzott alvásigény, valamint pánikrohamok gyakran fordulnak elő. Az atípusos depresszió általában enyhe epizódként zajlik le és akár bipolaritás is előfordulhat.
    • Szezonális depresszió: Minden évben azonos évszakban, ciklikusan jelentkezik. Ennek tünetei az arra hajlamos emberek többségében ősszel kezdődnek és a tél folyamán teljesednek ki. A tavaszhoz vagy a nyárhoz köthető szezonális depresszió (fordított szezonális depresszió) nagyon ritka.

Milyen tünetei lehetnek a depressziónak?

A hétköznapi szóhasználatban gyakran a kedvtelen, lehangolt állapotot már depressziónak minősítjük. Viszont depresszióról csak bizonyos tipikus tünetek egyidejű előfordulása esetén beszélhetünk. Ezek a tünetek több területen jelentkezhetnek, így érzelmi, motivációs, viselkedéses, kognitív és testi tüneteket azonosíthatunk.

  • Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömképtelenség, öngyűlölet, szeretetképtelenség.
  • Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.
  • Viselkedéses tünetek: produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.
  • Kognitív – gondolkodási tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét, pesszimista, reményvesztett, koncentrációképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „KELL”-ek hatják át, nem lényeges az, ami van. A múltban és a jövőben él, nem a jelenben.
  • Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar – nehezen tud elaludni vagy hajnalban felébred és nem tud visszaaludni. Állandó fáradékonyság jellemzi.

Hogyan diagnosztizálható a depresszió?

A hangulati élet zavarait szervi betegségek is előidézhetik, még a legenyhébbnek tűnő depressziós tünetekkel jelentkező beteget is gondos kivizsgálásnak kell alávetni. Az irodalomban, interneten megtalálható depressziós kérdőívek és skálák tájékozódó képet nyújthatnak, a diagnózis felállítása pszichiáter, vagy klinikai pszichológus feladata.

Depresszióra gyanakodhatunk, ha az alábbi tünetek közül legalább 5 fennáll legalább 2 héten keresztül. Ekkor orvosi segítséget kell kérni. Az első két tünetből legalább egy (vagy depresszív hangulat, vagy érdeklődés/öröm elvesztése) szükséges a diagnózishoz. Nem számít tünetnek, ami az általános egészségi állapot következménye, illetve a hangulathoz nem illő hallucinációk, téveszmék.

  • A nap legnagyobb részében, és csaknem minden nap, levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság, vagy üresség érzése), vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez. Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése. Legsúlyosabban hajnalban, reggel jelentkezik.
  • Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden, vagy majdnem minden tevékenység során a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése alapján). Az örömképességgel együtt az önmagára való igényessége is eltűnik a depressziós betegeknek, ami miatt egy idő után elhanyagolják magukat és ápolatlanná válhatnak.
  • Jelentős súlycsökkenés, vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása).
  • Alvászavar: Insomnia (álmatlanság), vagy hypersomnia (aluszékonyság) csaknem minden nap.
  • Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése alapján, nem elegendő az illető szubjektív érzete). A beteg nyugtalan, ingerlékeny, könnyen felbosszantható, vagy éppen teljesen meglassult, semmire sem reagál, gesztusai lelassulnak.
  • Fáradtság csaknem minden nap. A beteg nyúzottnak érzi magát, egyre kevesebb energiája van a tevékenységeihez. Lehet, hogy olyan fáradtnak érzi magát reggel, mint amilyen fáradt volt, amikor előző éjszaka lefeküdt, nincs kedve felkelni, súlyosabb esetben nem is kel fel.
  • Értéktelenség érzete, vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés mértékben is, szinte minden nap (nem pusztán a beteglét miatti lelkiismeret-furdalás, vagy bűntudat).
  • Csökkent gondolkodási, összpontosítási, vagy döntési képesség szinte minden nap (akár szubjektív élmény, akár mások megfigyelése alapján).
  • Halállal kapcsolatos gondolatok. A beteg sötéten látja a jövőt, gyakran gondol a halálra vagy az öngyilkosságra.

Milyen módon kezelhető a depresszió?

Az enyhe depressziót is kezelni kell a súlyosabbra fordulás elkerülése céljából. Ugyanakkor általánosan érvényes, hogy minden esetben érdemes pszichiáterhez fordulni. A hivatalos gyógyászat fő terápiás lehetőségei:

  • Gyógyszeres kezelés: Antidepresszívumok segítségével a depresszió nagyon jól kezelhető. A jelenleg elérhető antidepresszív szerek biztonságosak, alkalmazásuk pszichiáter felügyelete alatt történik, aki időszakos labor- vagy egyéb egyszerű vizsgálatokat rendelhet el. Lényeges, hogy a páciens akkor is beszedje a gyógyszereket, amikor jól érzi magát. Az antidepresszánsok kúraszerűen hatnak, azaz a kellő hatás miatt fokozatosan kell szedni a gyógyszert a visszaesés megelőzése érdekében. Az egyébként is ritka mellékhatások még jobban kivédhetők, ha kezdetben fokozatosan emeljük a dózist a megfelelő szintig. Ismételten visszatérő epizódok esetében megfontolandó a gyógyszer évekig történő szedése. A modern szerek kockázat nélkül szedhetők akár egy életen át.
  • Pszichoterápia, megelőzés, stresszkezelés: Hozzásegíthet, hogy együtt tudjon élni a beteg a depresszió kialakulásáért, fennállásáért felelős problémákkal. Növeli a gyógyszeres kezelés hatékonyságát, de enyhébb tünetek esetén önmagában is elégséges lehet. A depresszió pszichoterápiájának fő célja a pozitív érzelmek növelése és a negatívak csökkentése. A kezelés sikere nem kismértékben a megfelelő orvos megtalálásában rejlik.

A kezelés általában két lépcsős:

  1. A gyógyszerek segítségével elfogadható szintre csökkentik a tüneteket.
  2. Fenntartó kezelés általában 4-9 hónapon keresztül, a visszaesés megelőzése végett.

Ezek mellett enyhe depresszió esetén segítséget nyújtanak, melyek a betegség kialakulásának, vagy visszatérésének esélyét is hatékonyan csökkentik. Ilyen például:

  • Sport, aminek az alábbi pozitív hatásai vannak:
    • Agyi antidepresszánsok termelésével csökkenti a depresszió tüneteit.
    • A mozgás során szerzett pozitív élmények természetes módon javítják az önértékelést.
    • A mozgás nem csak fizikai szempontból véd. Szociális előnyöket is nyújt annak aki rászánja magát. A társaságban, egyesületben, sportkőrben való mozgás kapcsán új ismeretségekre, barátokra lehet szert tenni, akik támogatást nyújthatnak az egészséges életmód kialakításában.
  • A mozgás szociális előnyeihez hasonlóan különböző közösségekhez való csatlakozás is jótékony hatású lehet.
  • gyógynövényeket már évezredek óta alkalmazzák e betegség kezelésére. A legnépszerűbbek az orbáncfű, a citromfű, és alvászavarral kombinált esetben a macskagyökér és a komló, valamint a kava. Az orbáncfű jótékony hatását klinikai kísérletek is igazolták. Újabban egyre népszerűbb egy dél-afrikai gyógynövény, a sceletium tortuosum használata antidepresszánsként.
  • A specializált és felügyelt csoportterápia szintén segítséget nyújthat, így pl. különböző párterápiás, családterápiás, stresszkezelő csoportok látogatása.
  • Fényterápia – Ezt a kezelést elsősorban szezonális affektív betegségben (téli depresszió) alkalmazzák, de hatásos egyéb hangulatzavarok és alvászavarok esetében is.
  • Önismeret, önértékelés fejlesztése.

Súlyosabb esetben a depresszió kezelése mindenképpen szakorvos feladata!

A beteg gyógyulásának esélyeit nagymértékben növeli a család segítő jelenléte. Talán legfontosabb szerepük a depresszió lehetőségének felismerésében van, hiszen a beteg nem valószínű, hogy rászánja magát az orvoshoz fordulásra. Hasonlóan nagy szerepet kapnak a hozzátartozók abban is, hogy ellenőrizzék a beteg gyógyszerszedési szokásait és támogassák a terápiákon való megjelenését. Fontos, hogy környezete türelemmel és pozitívan forduljon a beteg felé, ellensúlyozza annak negatív én- és jövőképét.

Következő cikkekben bővebben lesz szó:

  • az alternatív kezelési lehetőségekről,
  • arról, hogy a beteg mit tehet önmaga gyógyulásáért,
  • a család szerepéről a gyógyulásban.

HÍVD A 116-123 TELEFONSZÁMOT, HA ÚGY ÉRZED, NINCS REMÉNY, HA MÁS ÚGYSEM ÉRTENÉ MEG, TALÁN MÉGIS LESZ EGY EMBER, AKIVEL TUDNÁL ERRŐL BESZÉLNI!

DélUtán Az Idős Emberek Segélyvonala
06-80-200-866
Este 6-9-ig.

Kék Vonal (Lelkisegély-Vonal) ingyenes segélyszám 116-111! Az egész országból ingyenesen és anonim módon elérhető a segítségre szoruló gyerekek, fiatalok számára és olyan felnőttek hívásait is fogadjuk, akik gyerekek érdekében telefonálnak.

Figyeljünk családtagjainkra, barátainkra, ismerőseinkre!

R