Csak ülök a fán és lóbálom a lábam…

Csak ülök a fán és lóbálom a lábam. Egy nehéz hét vége felé közeledve, ritka és értékes nyugodt pillanat. Sok volt most. Elindult az év, szokás szerint Szenior Aktív Héttel, mikor a nyári unokapesztra után összegyűlünk, hogy ismét együtt legyünk, jó barátok között. Végre ismét miénk itt a tér… minden nap értékes programok, sportos kikapcsolódás és a közösség ereje, mely húz, magával ragad és erőt ad a nehéz pillanatokban. Nekem is, nektek is. Az egymás felé fordulás, a jóízű beszélgetés és a figyelem. A megkezdett mondat folytatása, akár hetekkel később. Az ölelés, mely kell, hiszen tudom, most maradtál magadra. A simogatás, mert ma emlékezel, nehéz napod van. Egy megértő pillantás, igen, visszamentek a gyerekek, és már hiányoznak. Tudjuk, ismerjük egymás történetét, van, hogy nem kellenek a szavak. 

Csak ülök a fán és lóbálom a lábam. Ma is együtt vagyunk, a nap még melegen süt, bár lehet, holnap már esik. Jó itt a Margitszigeten. Elménkben hazavisszük a mókusok vidám kergetőzését a fán. S hogy Mártika mindenképpen fel akart pattanni a magas faágra. Sikerült! A rózsakert csodáját, a frissen vágott fű illatát még este is érezni fogom.

Sok volt most. Az izgalom a klubház felújítása körül – lassan ott is minden a helyére kerül. Lajos mester morog, mint rendesen, de aranyból van a szíve. Mindent megold, ami nem az ő dolga, ott is segít. Morog, de jár neki egy vállba veregetés, megérdemli. Feri bácsi a festő nyugalma és a belőle sugárzó erő pótolhatatlan. A munkája csodálatos. Nézem, ahogy elégedetten simítja a frissen festett falat. Szívét-lelkét tette ma is bele. S Pista bácsira már sok éve tudom, hogy számíthatok, amit megbeszéltünk, meglesz.

De sok volt most. Az online klub indítása új terület. Kihívás, feladat és félelem. És remény, hogy jó lesz, hogy pár év múlva sokan fogjuk élvezni azt, amit ad, amit kapunk tőle, egymástól. Kihívás. Mintha kitettek volna a Marsra egy hátizsákkal: „Boldogulj”. Ezt mondtam a férjemnek. De sokan vannak mellettem, értékes emberek, segítenek, bíztatnak. Hiszem, hogy szükség van erre a közösségre országszerte. Hiszem, hogy felelősek vagyunk az életünkért, egészségünkért, önmagunkért. És ezt el akarom mondani mindenkinek, aki meghallja. De vajon tudok-e hatni messzire? Tudok-e adni másnak is, még ha távol van? Ugye Neked is szükséged van a vállba veregetésre, ölelésre, együttérző pillantásra és bátorításra, amikor nehéz? Hogy tudd, hogy nem vagy egyedül.

A 30. születésnapomra kaptam a fiamat, a 40-re a MAKKá-t. A másik gyerekem. Még van egy „pár nap” az ötvenig, amikor én is teljes jogú szenior klubtag leszek. Talán akkor már még többen leszünk makkások.

20 éves koromban álltam először a medence szélén hogy úszni tanítsak. Már akkor is a felnőttek voltak a kedvenc tanítványaim, hiszen ott lehet igazán tenni. Megváltoztatni életeket, megszerettetni az addig félelmet keltő vizet, s az úszást a mindennapok részévé tenni. Erzsike az egyik első tanítványom volt, akinek súlyos gerincproblémája szinte munkaképtelenné tette, s az életét sem élvezhette korlátok nélkül. A víz és a mozgás segített. Sok csodát éltem meg a medence szélén, de még többekkel ismertethettem meg a mozgás élményét a nordic walking botok segítségével. S ma már együtt tornázunk, teremben – szabadban – vízben egyaránt.

MAKKA – egy játékos mozaikszó, kis ferdítéssel. A teljes neve az egyesületnek MAKKA – Madárdomb, Akadémia-Újtelepi Turisztikai és Szabadidősport Egyesület. Még jó, hogy a két lakóhely első betűiből összerakosgattam a MAKKÁ-t, ilyen hosszú névvel ugyanis a létezés lehetetlen lenne! S ma már sok-sok ember vallja makkásnak magát. Fogalmat alkottunk. Tartalmat adtunk neki. Értéket teremtettünk. Élettel töltöttük meg. Élményt adunk. Kell több?

2012. május – az első tanítványom Gabi néni, Dr. Dancs Gabriella néhai gyógyszerész volt, aki még uszodai tanítványomként kitörő örömmel fogadta, hogy nordic walking oktató leszek. Gabi néni volt a 75 éves próbanyuszim, hálával tartozom, ma is szeretettel gondolok Rád. Ugye segítesz odaföntről?

2012. szeptember – a nordic walking gőzerővel indult el Rákosmentén. Egy pályázatnak köszönhetően ingyenes tanfolyamot tartottunk 3 hónapon át Manna kolléganőmmel. Nehéz és egyben csodálatos időszak volt ez. Hétről hétre szerdánként benépesült a Népkert, sok százan érdeklődtek a nordic walking után, népszerűek lettünk. A Makka és a nordic walking. Ma már Ildikóval botozunk, boldog vagyok, ha mellettem tudom. A héten együtt túráztunk (hatvanegynéhányan) a Börzsönyben. Felszabadultak voltunk. Boldogok.

2013-ban szerveztük meg a Fit-ball Majálist, s innentől a szenior torna is beindult. Pályám során ez volt az első alkalom, hogy termi torna foglalkozásokat vezettem, s az ismerkedésünk nem volt zökkenőmentes. Ma már látom számtalan előnyét és szükségességét ízületeink állapotának megóvásában, egészségünk, önállóságunk fenntartásában. Tornánk mozgásanyaga preventív szemléletben szerveződik. S tanulom folyamatosan az újabbnál újabb technikákat, ezen a területen úgy érzem, folyamatosan képeznem kell magam. A torna népszerűsége egyesületen belül egyre nagyobb, s ez örömmel tölt el.

2015-ben újdonságként lépett az életünkbe az aqua nordic walking, mely mozgásforma azóta is csak nálunk gyakorolható Magyarországon. Vízben a nordic walking szárazföldön végzett alap mozgásanyagát színesítjük, használjuk változatosan, vidáman. S élünk a melegebb víz lazító hatásával, hetente, rendszeresen.

Nehéz lenne számokban kifejezni, nem jegyeztem. De megtanítottam legalább 500 felnőttet úszni, több mint 1500 embert nordic walkingozni, ma is tartom a kapcsolatot személyesen vagy levélben kb. 700 szeniorral s hetente vagy százötven 50 felettivel sportolok. Szeretnék nekik adni. Figyelmet, törődést, tanácsot, értékes pillanatot. Sokszor félek, nem sikerült. Hogy volt, akire ma nem jutott elég. Majd holnap. De szerencsére kapnak egymástól, hiszen a közösségünk fantasztikus. Csodálatos embereket sodort közénk az élet, erős barátságokat szövött a sors és a közös élmények. S az érzést: NEM VAGY EGYEDÜL!

Ülök a fán és lóbálom a lábam. S elnézem a vidám kis csapatomat.

Erősek vagyunk, mert EGYÜTT vagyunk. Összetartó csapattá kovácsolódtunk, s erőnk ebben rejlik. Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok szeniorral találkoztam, aki tenni szeretett volna önmagáért egészségéért. Sokat tanultam Tőletek, megszerettelek Benneteket, példaként tekintek Rátok, minden tiszteletem a Tiétek! Több lettem általatok, a Makka kitörölhetetlen, s meghatározza életem további alakulását. Köszönet mindenkinek.

Ülök a fán és lóbálom a lábam. Cserfes kis csapatom csoportképre áll össze. S közben Rád gondolok és a többiekre, akik talán most csatlakoztok hozzánk – ONLINE.